A rendszerváltó 90-es évek azonban az egyetemi életben és a táj- és kertépítész képzésben is jelentős változást hoztak. Mőcsényi Mihályt reaktiválják és az 1990-től 1992-ig terjedő ciklusra rektorrá választja a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tanácsa. Ekkor már megindult a felsőoktatási integráció máig sokat vitatott folyamata. Mőcsényi rektorként az első szakaszban a BME-ÁF-BKE alkotta egyetemi szövetséghez való kapcsolódást tekintette megfelelőnek és sikerül is megszereznie a partner egyetemek egyetértését és az egyetemi tanács támogatását. Az ígéretes kezdet után azonban a folyamat megszakadt, a KÉE karait elbizonytalanították.
Ennek az időszaknak az eredménye, hogy minden ellentétes törekvés ellenére 1992. szeptember 1-től kezdődően a kormány rendeletével létrehozta a Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kart, amelynek keretében a tervezett hét tanszékből a létesüléskor öt szaktanszék megalakult. A Tájépítészeti Kar megszületése Mőcsényi kitartó munkájának köszönhető. Nemcsak a rektori működés, hanem az 1945-től folyamatosan és meggyőződéssel végzett tananyag és szakfejlesztő tevékenységnek a gyümölcse. Egyedülálló képződmény Európában, amelyet a nemzetközi szakmai körök – többek közt az Európai Tájépítész Iskolák Szövetsége (ECLAS) – példaértékű műhelynek tekint.
A kar létesítéséhez nem kaptunk anyagi támogatást, ahogy szak megalakításához 1963-ban sem. Így mindent saját erőből kellett előteremteni. Az új kar első dékánja, szinte jelképesen néhány hétig Mőcsényi Mihály volt. Ezt követően nyugdíjba vonult és professzor emerituszként működött tovább.
A kar megszületésével a lehetőségek egyszerre kitágultak. A hallgatói létszám néhány év alatt a négyszeresére nőtt, miközben megmaradt a felvételi túljelentkezés 6-8-szoros aránya. Szakirányok alakultak és megszületett a Tájépítész Doktori Képzés, az összesen 9 alprogrammal akkreditált PhD-iskola. S ezzel véget is ért a múlt század tájépítészeti oktatástörténete, amelyet e három név fémjelez Magyarországon. Helyi-területi értékek szakmai kapcsolódásait szem előtt tartva e szakon kezdettől (1963-tól) oktattak területfejlesztést (az országban elsőként és mindmáig önálló diszciplínaként), regionális tervezést, településtervezést és településszociológiát és a képzés személete is egyértelműen területi. Ennek köszönhetően a tájépítész mérnökök a területrendezési tervezésre egészében, ill. a szakági településügyi kérdések megoldására szakmailag felkészültek és a tájépítész képzés keretében kialakult a területfejlesztés, a regionális tervezés, a települési környezetvédelem, a természet- és tájvédelem, a tájtervezés oktatásának és e témákkal kapcsolatos diszciplináris kutatásoknak magas színvonalú gyakorlata, felhalmozódott ismeretanyaga és kialakultak a szakterület műveléséhez szükséges nemzetközi kapcsolatok és együttműködések.
Az egyetemi integráció kedvező helyzetet teremtett azzal, hogy a településüggyel kapcsolatos felsőfokú oktatás két tradicionálisan meghatározó szerepű intézményét: a Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kart és az Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kart egy egységes egyetemi szervezet keretébe rendezte, amellyel megteremtődtek az urbanisztikai egyetemi képzés feltételei. Ezzel a meglévő főiskolai képzés megőrzésével egy intézményen belül kialakítható az egyetemi szintű településmérnök képzés az átjárhatóság és az együttműködés legszélesebb biztosításával.
A feladat fontosságát és sürgető időszerűségét felismerve és tekintettel a karon koncentrálódott szellemi és tudományos felkészültségre, valamint a településtudományi képzés téren szerzett több évtizedes oktatási tapasztalatokra javasoltuk – az Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Karral közösen – önálló, egyetemi szintű okleveles településmérnöki szak alapítását és indítását. A szak indítására a Tájépítészeti Kar gesztorságával először a 2003/2004-es tanévben került sor, amelyre 40 fő államilag finanszírozott hallgatói létszámkeretet biztosítottak. Az oktatás célja olyan mérnökök képzése, akik képesek a települések, régiók rendezése, a település környezetének alakítása és létesítményei, infrastruktúrájának működtetése tevékenységi körében jelentkező, településtervezői, főépítészi, továbbá műszaki hatósági, műszaki szakhatósági, illetve a helyi önkormányzatok tevékenységi körébe tartozó kommunális, fenntartási, szervezési, környezetvédelmi feladatok ellátására és irányítására.
Az új urbanisztikai szak és a tájépítész mérnöki szak oktatása egy kari szervezet keretében egyben az áthallgatás és a közös tárgyak rendszerének kialakítását is lehetővé teszi és a két, rokon, egymással szorosan kapcsolódó szakterület hallgatói közti kapcsolatokat, a másik szakterület ismeretét is elősegíti, ami a későbbi szakmai pályafutás során fontos szerepű lehet.