Tisztelt Kari Tanács! Tisztelt Vendégek!
Kedves Hallgatók, Szülők és Munkatársak!
-
1963 szeptemberében kezdtem meg tanulmányaimat Egyetemünk jogelődjén a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán.
-
1970 szeptemberétől folyamatos munkahelyem Egyetemünk jogelődje az akkori Kertészeti Egyetem.
-
1982 óta vagyok, illetve voltam a Tájtervezési Tanszék vezetője.
-
2006. január 1-től vagyok a Tájépítészeti Kar dékánja.
Kedves Mérnökjelöltek!
A „megszokott” tematikus óra jellegű beszédeim helyett – amelyben tájértékelésről, tájtervezésről, konfliktuskezelésről, a mezsgyék elválasztó és összekötő szerepéről, a honismeret fontosságáról tartottam előadásokat – a mait egészen másképpen építettem fel. A mai az én utolsó dékáni szereplésem, amelyen a búcsúztató ünnepi beszédem mellett ars poeticámat is összefoglalom. Az elmúlt csaknem fél évszázad, illetve az eltelt három évtizedes szakmai vezetői tapasztalataimat szeretném megosztani, illetve hitvallásomat Önöknek útravalóul adni. Ezek (alfabetikus sorrendben):
- A félreértések azonnali és személyes tisztázása
- A másik többet tud, valamiben különb nálam (tiszteletadás)
- Az órák, az ülések kezdési időpontjának pontos betartása
- Bizalom
- Előzetesen mindent, utólagosan semmit
- Konfliktusok megelőzése, kompromisszumos megoldások keresése
- Következetesség
- Lényegre törő szemlélet, intézkedés
- Mindent lehet csinálni, de csak a megfelelő módon
- Minőség, igényesség
- Mit csinálna Ön az én helyzetemben?
- Mobil telefonok használata
- Transzparencia
A tucatnyi felsorolás hallatán mindenki azt gondolhatja, hogy ezek evidenciák – vagy éppen a falra hányt borsó tipikus esetei! Ha tényleg magától értetődő lenne valamennyi szempont, akkor nem ezen a Magyarországon élnénk…
1. A félreértések azonnali és személyes tisztázása
Félreértések folyamatosan keletkezhetnek. Túlzottan érzékenykedő társadalmunkban – akaratunk és tudtunk ellenére – naponta, hetente, havonta sértünk, sérthetünk meg munkatársat, szomszédot, ismerőst, rokont. Az esetek többségét észre sem vesszük vagy csak utólag, nagy kerülővel jut vissza hozzánk a jelzés.
Úgy gondolom, ha a félreértés gyanújának még az árnyéka is felmerülne, azt minél előbb és személyesen kell tisztázni.
2. A másik többet tud, valamiben különb nálam (tiszteletadás)
A kor divatja ellenére nem szeretem a lekezelő, a diktálni akaró, a saját szempontjait ráoktrojálni szándékozó típust, tárgyalási stílust. Meggyőződésem, hogy csak akkor és csak azzal szabad leülni tárgyalni – vagy vitatkozni – akiről ab ovo feltételezem, hogy többet tud nálam vagy legalább annyit tud, mint én. Ellenkező esetben az ilyen szándékú megközelítés hiányában értelmetlen a tárgyalás. Az eltérő kultúra illetve annak hiánya ugyanis előbb-utóbb kiderül és a tárgyalás helyett boksz-meccsé válik a beszélgetés…
3. Az órák, az ülések kezdési időpontjának pontos betartása
Képtelenségnek tartom, hogy Magyarországon nem tudnak egy színházi, egy opera előadást, egy hangversenyt, egy bárhol meghirdetett előadást időben elkezdeni. Pontosabban fogalmazva csak 10–15, sőt olykor 20 perccel a nyomtatásban közzétett kezdési időpontnál később. Nem értek egyet az ún. akadémiai 10 perccel sem. Sajnálatosan általánosan is elfogadott a pontatlanság. Az előadásra, az értekezletre, a rendezvényre, a szakmai szemlére többen eleve késve érkeznek, mert köztudott, „úgysem szokták időben elkezdeni”. A valakire várjunk beszólásokat én kapásból negligálom. Nem voltam és most sem vagyok hajlandó ugyanis a pontosan érkezőket néhány későn jövő miatt büntetni. Bevezettem ezért a találkozunk és az indulunk időpontok megkülönböztetését. Évtizedeken keresztül az előadás kezdetekor az előadó terem bejáratát belülről bezártam, illetve a később benyitogatókat a terem elhagyására kértem. Aki nem értette, annak azt mondtam, a pontosság betartását akkor érti majd meg, ha felnőtté válik. A pontosságot én a precizitással azonosítom, amely az élet minden területén nélkülözhetetlen, így a miénken is.
A magyar nyelv értelmező szótára szerint a bizalom „valakinek az olyan személyre irányuló érzése, akinek becsületességéről, helytállásáról, jó képességéről, szándékainak helyességéről, segítőkészségéről meg van győződve”.
Az utópikus értelmezés helyett én a megbízunk valakiben jelentésre gondolok.
A bizalmon alapuló munkakapcsolatot azért tartom meghatározónak, mert nélküle hatékonyan dolgozni, alkotni, a munkahelyi és a partnerkapcsolatokat építeni nem lehet.
Ne feledjék, a bizalom óriási ajándék, amellyel élni kell, lehet, de visszaélni sohasem szabad. A bizalomvesztést jóvátenni, az okozott sérelmet nyom nélkül begyógyítani nagyon nehéz, szinte lehetetlen.
A szélhámosok munkálkodását kivédeni, megelőzni nehéz, mégsem szabad a kommunikációt bizalmatlanságra alapozni, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a bizonyításra.
5. Előzetesen mindent, utólagosan semmit
Az őszinteség a korrektség egyik alapvető megnyilvánulási formája, vagyis mindenkinek kötelessége előzetesen bejelenteni távollétét, más irányú elfoglaltságát, szabadság igényét stb. Hallgatói nyelvre lefordítva ez azt jelenti:
-
Nem az utolsó pillanatban vagy a beadást megelőző napon, órában kell időpontot kérni a félévi feladat beadási időpontjának megváltoztatására.
-
Nem utólag kell elfogadtatni gyakorlatot, máshol szerzett kreditpontokat.
-
Utólagosan senki se magyarázkodjon, exkuzálja magát, és a nagy energia ráfordítást ne arra használja, hogy engedélyt, méltányosságot, büntetés-halasztást stb. kérjen.
Becsüljék meg annyira partnerüket, munkatársukat, főnöküket vagy beosztottaikat, hogy nem hozzák nehéz helyzetbe őket, illetve előzetesen beszéljék meg velük tervüket, szándékukat, programjaikat…, mert, ha így járnak el, biztosan könnyebben célba érnek.
6. Konfliktusok megelőzése, kompromisszumos megoldások keresése
Vannak olyan emberek, akik körül mindig sistereg a levegő és vannak olyanok, akik a nyugalmat, biztos tudást árasztják magukból. A demokratikus hagyományokkal bíró országokban az ágazati és a legkülönbözőbb döntéshozatali megbeszéléseket azért szervezik, hogy az adott feladatokat megoldják. Ezzel ellentétben, véleményem szerint, nálunk sokszor azért hívják össze az értekezleteket, bizottsági üléseket, hogy az egyes résztvevők, a tárca, illetve az általuk képviselt szervezet, közösség a nem mindig jobbító szándékú akaratát a többiekre erőszakolja. Szerintem hosszú távon csak a nyugat-európai út járható a magukból nyugalmat és meggyőző tudást árasztó emberekkel.
A következetességnek magától értetődő szemléletté kellett volna válnia minden felelős állampolgár számára. Vonatkozik ez a magatartási norma valamennyi döntésre az előadások megtartásától a gyakorlatok vezetésén át a szakterületi tervekig, a tervlapok felépítéséig.
Többször tudomásomra jutott, miután kiderült, hogy az adott társaságban én voltam az egyik közös ismerős, hogy azt a kérdezték rólam:
Na és milyen ember Csemez Attila?
Örömmel hallottam magamról, sőt büszke vagyok rá, hogy legrosszabb minősítésem az volt, hogy „következetes”.
8. Lényegre törő szemlélet, intézkedés
Egymás idejével legjobban a felesleges dolgok, az üresjáratok, az időhúzások alkalmazásával élhetünk vissza. In der Kürze liegt die Würze. Azaz a rövidségben van a fűszer – a német közmondás szerint.
A hosszúra elnyújtott értekezletek, kari tanácsok, éjszakákba nyúló közgyűlések többnyire a kifárasztást, egymás idejének rablását szolgálják.
Kevés szóból ért az okos!
Meggyőződésem, hogy a különböző szintű megbeszéléseket lényegesen le lehetne illetve le kell rövidíteni. Ha az előkésztésre több időt fordítanánk, elkerülhetjük egymás idejének értelmetlen elvételét!
Bertold Brecht a tömör fogalmazását ért vádakra így reagált:
Ha több időm lett volna, még rövidebben írtam volna. Hasonló elveket kellene a kommunikációnkban is érvényesíteni.
9. Mindent lehet csinálni, de csak a megfelelő módon
Tájépítészeti hitvallásom szerint, mindenféle beavatkozást – extrém példával élve a bányanyitástól a beépítésig – elfogadható módon meg lehet oldani. Bármely beruházás csak abban az esetben nem sérti a közérdeket, ha az természetbarát vagy a természetszerűség látszatát kelti, azaz tájba-illesztett. Az uralkodó, hivalkodó objektum, tájelem előbb-utóbb konfliktusok forrásává válik. Szakterületi kötelességünk, hogy a táji adottságokhoz alkalmazkodó javaslatokat, terveket készítsünk. Eszköztárunkban ezért a tájidegen elemek megvalósításának megakadályozása is fontos szerepet kap. A táj szerkezetébe beavatkozó döntéshozóknak, tervezőknek, kivitelezőknek felelőssége nagy és mindig szem előtt kell tartaniuk, hogy a látvány köztulajdon!
Igényesség alatt a szakterületi, a tájépítészeti feladatok megoldásában a szükséges minimumnál több időráfordítást és magasabb színvonalat értek. Jóllehet az igényesség kontextus függő és ezért is érdekes fogalom. A valódi igényesség többek között azt is jelenti, hogy a fontos dolgokat sikerül az értéktelenek elé helyezni, és így a szakterületi preferencia meghatározóvá válik!
11. Mit csinálna az Ön az én helyzetemben?
Van, aki szemrehányóan, van aki felelősségre vonva, van aki fenyegetve és van aki kérve szeretne valamit elérni. Olyan dolgot, amiről pontosan tudja, hogy, vagy szabályellenes, vagy igazságtalan másokkal szemben, vagy az előzetes megállapodással ellentétes. Az esetek túlnyomó többségében olyan dolgokról, ügyekről van szó, amelyeket egyáltalán nem illene kérni! Ilyen esetben szoktam feltenni a kérdést: - Mit csinálna Ön az én helyzetemben?
Tapasztalataim szerint a kezdeti meglepődést követően, a folyamatok logikus végiggondolása után a munkatárs, a hallgató olykor nevetve, olykor kissé bosszúsan belátja, hogy maradjunk az általam javasolt megoldásnál, mert mégis az tűnik a legjobbnak.
A mobil a modern technika vívmánya. Az emberi kapcsolatok szorosabbá tételét, a gyors információáramlást hírközlést egyaránt szolgálja. Gátlástalan használata viszont az adott közösség semmibe és senkibe vevését jelenti. El kell dönteni, hogy mi a fontosabb! Az adott közösséghez tartozó tagként az előadáson, az értekezleten részt venni vagy rángatható marionett-figurához hasonlító bábként élni? Nem véletlenül tetetik némára vagy hagyatják a titkárságon a „komoly” világcégek vezetői az ülések előtt a résztvevők mobiljait.
Mindenütt meg kell követelni, hogy a jelenlét ne formális, hanem valós és érdemi legyen. Ha valaki mobilhívást vár, akkor azt az ülésen, az előadáson kívül tegye.
A fogalom önmagáért beszél. Átláthatóság
-
az elszámolásokban,
-
az előadási óravázlatokban,
-
a hallgatói feladatok osztályozásában…A sor a végtelenségig folytatható.
Az utóbbira engedtessék meg egy példa. A ZH kérdésekre azonos terjedelmi határon belüli válaszokat egymás mellé téve, azok összehasonlításával pontozva minősítem. Hallgatói reklamáció esetén egy tucatnyi ZH-t odaadva az érintett hallgatónak megkértem, hogy a mások által adott válaszok és pontértékek összehasonlítása után mondja meg, melyik kérdésre adna magának több pontot…
Nagyon ritkán fordult elő, hogy a reklamáló saját minősítése alapján többletpontot tudott volna magának adni.
Remélem, hogy a felsorolt példákból adódó tapasztalataimat sikerült Önök számára is hasznosíthatóvá tenni!
Tisztelt Megjelentek!
Kötelességemnek érzem, hogy a Budai Campuson az utóbbi években szemük láttára megvalósult beruházásokról is áttekintést adjak. A kiváló egyetem pályázat keretében közel 1 milliárd forintot sikerült a Budai Campuson beruházni.
2010 nyarán a „laboros” tanszékek megújultak és év végéig a volt menza helyére beköltözhetett az Entz Ferenc Könyvtár és Levéltár, amely korszerű feltételek mellett várja az érdeklődő hallgatóságot.
Egyetlen példaként a központi épületet említem meg:
-
a Díszteremben 160 db egycsöves armatúra beszerelésével a világítás felújításra került,
-
a „K” épület tanszéki szárnya fölött kétrétegű szigetelésre került sor,
-
a „K” épületi BÜFÉ terében a világítás-korszerűsítés és festés megtörtént.
A Budai Campus ékessége a több mint 100 éves Budai Arborétum, amelynek megújítására előbb kerülhetett sor, mint az épületeink külső felújítására. A Budai Arborétum speciális élőhelyeinek fejlesztése és rekonstrukciója címmel 263 millió forintos pályázatot nyertünk. Az Európai Unió támogatásával és az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával a speciális élőhelyek rekonstrukciójával egyidejűleg sor kerülhet a mai Dísztér (a Kertészeti Tanintézet egykori díszkertje), a sziklakertek, az öntözőhálózat, a tó, a pergola felújítására, valamint a Ménesi úti támfal újjáépítésére is.
Tisztelt Szülők!
Gyermekeik diplomás mérnökké válása az Önök áldozatos, odaadó hozzáállása, munkája nélkül nem válhatott volna valóra. Kérem, feledjék el (ha volt ilyen), gyermekük, Önöknek álmatlan éjszakákat okozó meggondolatlan cselekedetét, esetleg oktatóinkat, módszereinket hibáztató vádjaikat. Legyenek büszkék gyermekük elsajátított tudására, a szép tájrendező és kertépítő, valamint a tájépítészeti és a településtervezési szakterület művelésére jogosító diplomájuk megszerzésére. Ezúton is még egyszer köszönöm megértő hozzáállásukat, segítségüket.
Tisztelt Munkatársaim!
Újabb tanévet zárhatunk. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy sikereset. Az oktatási team-munkában valamennyien részt vettünk. Köszönöm a Kar oktatóinak, dolgozóinak, a meghívott előadóknak, a külsős bizottsági tagoknak, az opponenseknek és a gyakorlatokon a fogadó intézmények, az önkormányzatok, a vállalkozások vezetőinek képzésünket hatékonyan elősegítő munkáját. S nem utolsó sorban köszönöm a Tanulmányi Osztály, a Dékáni Hivatal munkatársainak aktív tevékenységét, valamint külön a kari vezetés tagjainak Fekete Albert és Kollányi László dékánhelyetteseknek és Tóth Csaba gazdasági referensnek eredményes közreműködését.
Kedves Végzős Hallgatóink!
Önöknek két alkalommal rendezünk ünnepélyt. Az első a tanévnyitó volt néhány évvel ezelőtt. A második a mai, a diplomaosztó Ünnepi Kari Tanácsülés. A kezdet és a befejezés az alkalomhoz illő keretek között folyik.
Az eskütételt követően formálisan is kollégákká, a hazai tájépítészeti és a településtervezési szakterület művelőivé válnak. A jelképes búcsú nehéz percei diákot és tanárt egyaránt örömmel töltenek el és egyaránt megviselnek. Büszkék vagyunk arra, hogy jól felkészült szakembereket képeztünk, erre a kihívásokkal tűzdelt, de szép pályára. Ugyanakkor egyfajta szomorúság tölt el valamennyi oktatót a kialakult kapcsolat lezárása, a folyamat befejezése miatt.
Kérem, segítsék elő a több éves tanár-diák kapcsolat továbbra is folyamatos maradhasson.
-
az egyre elterjedtebb alumni rendszer ápolását
-
aktívan vegyenek részt rendezvényeinken, konferenciáinkon,
-
ismertessék a tervtanácsokon bemutatásra kerülő színvonalas munkáikat,
-
publikálják és mutassák be elért eredményeiket
-
hazánk környezeti állapotát javító, a táji, a települési, a zöldfelületi adottságokat megóvó hatékony tevékenységükkel.
Ne feledjék, hogy aktív letéteményesei lesznek szűkebb és tágabb környezetünk, településeink és országunk rendezettségi megítélésének, azaz zöldfelületi, településarculati, tájkarakteri névkártyája megformálásának.
Tisztelt Mérnök jelöltek!
Életük egy igen szép korszaka – vagyis egyetemi tanulmányaik első időszaka – a mai nappal jelképesen is lezárul. Bármennyire különösnek is tűnik, annyi idejük aligha lesz még egyszer aktív szellemi pályafutásuk során, mint amennyi idáig volt Önök a jövő letéteményesei, hatékony és folyamatos munkájuk nélkül a tájrendezői és kertépítői tevékenység, a tájépítészeti és a településmérnöki szakterület csorbát szenvedne.
A jövőt illetően remélem, hogy az elmúlt másfél évszádos oktató-kutató munkát töretlenül és hosszú távon továbbra is a Villányi úton folytathatjuk.
„És mintha a szív örökről-örökre
állna, s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmúlás.”
József Attila szép gondolataival mutatok Önöknek utat. Feladatuknak a tájban rejlő dinamizmus hasznosítását, központivá, dobogó szívvé tételét tekintsék, hogy a táj lüktessen, ne az elmúlás.
Köszönöm a figyelmüket!
Csemez Attila dékán