BALOGH ANDRÁS
festőművész, művészeti szakíró, c. egyetemi tanár.
(BUDAPEST, 1919. március 14. - BUDAPEST, 1992. március 18.)
Festészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte megszakításokkal 1937-1946-ig, mestere Burghardt Rezső volt. 1959-től vett részt kiállításokon, többször voltak gyűjteményes tárlatai.
Festészeti pályáján több díjban részesült. 1971-ben részt vett a firenzei Palazzo Strozziban rendezett biennálén, ahol aranyéremmel tüntették ki.
Önálló és csoportos kiállításon szerepelt Magyarországon, Olaszországban, Németországban Finnországban, Kanadában.
Nyaranként Tihanyban, vagy Zsennyén alkotott.
1950-től 1980-ig a Kertészeti Főiskola (később Kertészeti Egyetem, ma SZIE) tanára volt. A kerttervezési tanszéken tanított művészettörténetet, kertesztétikát, szabadkézi rajzot és ábrázoló geometriát.
Az Iparművészeti Főiskolán óraadóként kertesztétikát adott elő.
Publikációi (önálló kötetei):
Magyarország nevezetes fái. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó (1957) (2. kiad. 1968)
Képzőművészeti giccs. Budapest, Gondolat Kiadó (1964)
Művészettörténeti összefoglaló. Budapest, Kertészeti Egyetem (1970)
A kert művészete. Budapest, Corvina Kiadó (1971)
A kerti cicomáról. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó (1981)
Díjak, elismerések:
1939. Balló Ede díj, Székely Bertalan díj
1958. Csók István érem
1971. Firenzei Biennále, aranyérem
1992. Ormos Imre-emlékérem