A képzés előzményei

A képzés előzményei

A táj- és kertépítészeti felsőfokú képzés az 1853-ban Entz Ferenc által alapított Haszonkertészeket Képező Gyakorlati Tanintézetben indult meg, amely 1876-ban költözött Budára. Az intézményben a kezdetektől tanítottak kertművészetet és kerttervezést. 1894-ben – az oktatás színvonalát elismerve – a tanintézetet Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetté minősítették. Ekkor vezették be önálló tantárgyként a Kertművészetet és a Kerttervezést. A tárgyak első előadója Rerrich Béla építész-kertépítész volt, utódja 1932-től Ormos Imre lett. Az ő kezdeményezésére 1939-ben a tanintézetből létrejött a Kertészeti Akadémia, s ennek keretében a Kerttervezési Tanszék. A szakterület differenciálódásának megfelelően alakult meg a szakosodást is nyújtó Kertművészeti szakszeminárium. Az önálló Kertépítészeti szak 1963-ban jött létre az Akadémia jogutódján, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán. A tantervbe ekkor épült be többek közt a Tájrendezés, a Városépítés, a Regionális tervezés és a Természetvédelem c. tantárgy.

1968-ban létrejött a Kertészeti Egyetem 5 éves képzési idővel, ami lehetővé tette a tantervek korszerűsítését és új tárgyak bevezetését a Táj- és kertépítészeti szakon. 1969-től Mőcsényi Mihály a kertépítészeti szakterületek mellett – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – a tájrendezés oktatás erősítését tűzte ki célul, és ezzel az önálló egyetemi kar alapjait vetette meg. Javaslatára 1992-ben hozta létre a Kormány a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen a Tájépítészeti, védelmi és fejlesztési Kart.

A Karon az 1992-ben bevezetett új tanterv szerint a Tájépítész mérnöki szakon 10 féléves képzés keretében okleveles tájépítész mérnök képesítést szereznek a hallgatók, az ezzel járó tervezési jogosultsággal.

Az önálló kari működés, a hallgatói létszám emelkedése lehetővé, a tájépítészet európai fejlődése és differenciálódása pedig szükségessé tette a szakirányú oktatás bevezetését. Jelenleg öt szakirányon folyik tájépítészmérnök oktatás. 1993-ban a Karon akkreditálták a Tájépítészet doktori (PhD) képzést, amelynek keretében tíz témakörben folyt oktatás és tudományos munka. A doktori képzés 2000-től a Tájépítészet és Döntéstámogató Rendszerek Doktori Iskola keretében működik összesen öt önálló tájépítészeti altémával. További fejlődési lépcsőt jelentett a Karon a Településmérnök egyetemi szak indítása. A Kar javaslatára 2002-ben megalapított és a Karon akkreditált Okleveles településmérnök szakon az oktatás a 2003/2004. tanévben indult, s ezzel a hazai felsőoktatás palettájáról hiányzó egyetemi szintű településmérnök képzés alapjait tette le a Kar.